Az elején leszögezném, hogy eszembe sincs azt állítani a Rákellenes Liga nagy port kavaró reklámja oké. Vagy hogy nem értem a felháborodást, és fájdalmat, amit kiváltott - hisz engem is megdöbbentett a film. Ugyanakkor el kell mondjam, hogy valahol, legbelül én értem, érzem, hogy mi lenne/lett volna az üzenete a dolognak eredetileg, és úgy gondolom, mégiscsak érdemes rajta elgondolkodni.

Eszemben sincs leegyszerűsíteni a témát annyira, hogy ha egészséges vagy=odafigyeltél testileg, lelkileg; ha beteg vagy=akkor nem. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bárcsak garantálhatnánk magunknak és a gyerekünknek, hogy figyelünk a zöldség és gyümölcs evésre, mozgásra, szűrésekre, sok nevetésre, folyadékfogyasztásra, érzelmi biztonságra... és 100 évig élünk, gond nélkül. Bárcsak... De tudom, tapasztaltam, nem így van.

Azonban van valami, egy szó, amit imádunk elkerülni, lerázni magunkról, nem meghallani: ez pedig a "felelősség".  Az említett reklám (gondolom) eredetileg erre próbálta felhívni a figyelmet: "Amit tudsz, tegyél meg magadért! Amit lehet (rossz szokásokat), hagyd el!" Ez pedig önmagában jó üzenet (lenne). 
Persze értem, érzem, hogy a "Figyelj jobban magadra!"-üzenet helyett azt kommunikálni: "Biztos megérdemelted, ennyi."... nos, ez több mint gáz.

De most vigyük tovább a gondolatmenetet a "felelősségvállalás" vonalán. Ne is beszéljünk a rák kényes témájáról, amely kialakulásának okáról még oly keveset tudunk. Amely a fitt életet élőt is érintheti, sőt egy gyereket is. Beszéljünk általánosságban betegségekről, olyanokról, mely bizonyíthatóan megelőzhető, ha odafigyelünk magunkra - életmódunkra és a többire.

Mi lenne ha sikerülne egy ilyen üzenetet pozitívan, lelkesítőn, hitelesen  kommunikálni az ország felé?! 

Ha a fitness edzők nem a zsírégetésről és kerek popsiról csacsognának csak?

Ha a tesiórák nem a szivatásról szólnának, hanem a sport megszerettetéséről?

Ha a biológia órán nem félévet kapna az emberi test a gimiben, hanem sokkal többet?

Ha valahogy összeállna a kép, és fiatalkorunktól azt kapnánk, hogy értsük, szeressük, ismerjük meg magunkat? 

Mert szerintem senki sem vitatkozik velem, ha azt állítom: egy csomó minden rosszat elkerülhetünk, ha figyelünk dolgokra - és jobb életminőségre számíthatunk?

Oké, tegyük félre a rákot. Számtalan más kisebb nagyobb betegség létezik. Persze egyik sem "ítélet" - de bizony sok-sok egészségügyi probléma megelőzhető lenne, ha vállalnánk a felelősséget a testünkért. 

Maradjunk az olyan "egyszerűbb" eseteknél, mint a túlsúly. Vagy a magas vérnyomás vagy cukorbetegség. Én fitnesz edzőként "csak" ezekkel találkozom, küzdöm meg. És hadd mondjam el, hogy rendkívül sűrűn találkozom a felelősséghárítással! Naponta. Folyamatosan. Számtalan hasonló beszélgetésnek vagyok részese:

"Ugyan, mi köze is lenne a gyermekem túlsúlyához és cukorbetegségéhez az én 40 kilós feleslegem?!" (apuka. A 10 éves kisfia 10 kilós (!) súlyfelesleggel jött el személyi edzésre)

"Sajnos, magas a vérnyomásom. Mi?? Mozogni?? Hagyjál már." (barát, harmincas)

"Elfogadom magam dundiként és a lányomnak is ezt tanítom. Hogy a cukorproblémáim és az ízületi fájdalmaim összefüggnek-e a magas testzsír-százalékommal? Nem hiszem." (anyuka 42 éves, lánya 14 éves, mindketten 30% feletti testzsír-értékkel, naponta rendelt vagy gyors étkezéssel, mozgás: nincs)

"Egy életen át dohányoztam, most már nem teszem le a cigit." (Családtag, később elhunyt. A kórházban tolókocsival járt ki cigizni, beszélni élete végén már nem tudott.)

"E hónapban 10-15.000 Ft költöttem gyógyszerekre." (Egy 50 éves hölgy, aki a konditermi bérletet és az egészséges étkezést 3 hónapja "luxusnak" minősítette - ezzel ihletett egy korábbi cikket)

Az áldozathibáztatás helyett jómagam inkább a megelőzésre (népszerű nevén: prevencióra) hívnám fel a figyelmet. Mert amit lehet azt kerüljük el. És amin gyorsan, egyszerűen lehet segíteni, azon segítsünk. Egyetlen egy betegség sem ítélet, és egy beteg sem hibáztatható - de számtalan probléma elkerülhető, megelőzhető, ha odafigyelünk! Ha elfgadjuk, hogy igenis hatással vagyunk a testünkre, tehetünk érte, nagyon sok fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat. 

Remélem, a Rákellenes Liga is megtalálja majd azt a kommunikációs szakembert, aki a megelőzés témakörében pozitívan és építően tud felépíteni egy üzenetet, kampányt, amely érintettekre és nem érintettekre is konstruktív hatást gyakorol, ítélkezés helyett.

Hadd zárjam soraim egy számomra rendkívül hiteles magyar orvos szavaival, mely sok esetben helyt áll:

"Attól betegszünk meg, ahogyan táplálkozunk és ahogyan gondolkozunk.
És attól gyógyulunk meg, hogy másképp táplálkozunk és másképp gondolkodunk." (forrás)