A kisfiam körülbelül 2 éves lehetett, mikor meglátogattuk az Dédimamát. Ádi ahogy tett-vett-rosszcsontkodott, a hófehér csipke terítőn 5 percenként landolt valami: morzsa, kiömlött tea, másik morzsa, csokikrém, szörp, és így tovább. Én, a kialvatlan, de tettre kész anyuka az egész ottlétünk alatt az asztalterítőt söprögettem, törölgettem, suvickoltam…
…volna. Volna, mert a dédimami nem engedte. Ugyanis ő szerinte nem lényeges, ha az abrosz bepiszkolódik. Nem az a dolga, hogy tiszta legyen, nekünk meg nem az a dolgunk, hogy takarítsunk beszélgetés helyett.
“AZ ABROSZ VAN ÉRTÜNK, ÉS NEM MI VAGYUNK AZ ABROSZÉRT!” – mondta.
Hogy miért mondtam el most ezt a történetet?
Mert azt látom, hogy minél nagyobb teret hódít a fitneszpiac, és minél nagyobb trend a fogyás, a jó alak, annál többen feledkeznek meg róla, miről is szól a fitnesz valójában.
Úgyis mondhatnám, hogy ne a nyúl vigye a vadászpuskát. Vagy hogy nem mi vagyunk a fitneszért! Hanem a fitnesz van értünk.
Erre gondolok, mikor azt látom, hogy…
- egyesek 8-10 féle vitamint visznek haza, több tízezer forintért (persze a vitaminok fontosak, de nem a halott szétszedett vitaminok, hanem az élő, rezgő, komplex vitaminok)
- egyesek képesek megvenni a laktóz-cukor-tartósítőszer és minden-mentes dolgokat, ahelyett, hogy egyszerűen csak a természetességet keresnék
- egyesek képesek azonnal megvenni, kipróbálni, beszerezni a legújabb, legtrendibb eszközt, módszert, gépet, ruhát (majd viccesebb esetekben egyetlen egyszer sem használni őket)
- egyesek képesek a tökéletes alakot és imidzset a valódi egészség elé helyezni - gondolok itt a hirtelenjött fitneszversenyzőkre, akiknek néhány hónapja még közük nem volt a sporthoz, most mégis a színpadon állnak, olyan diétákkal, programokkal, melyeknek kevés közük van az egészséghez...
A legprofibbak közül persze kevesen vallják, hogy bizony van, mikor már a fitnesz-egészség nem a jobb életminőséget szolgálja, hanem megfordul a kocka, és ők állnak a fitnesz szolgálatába.
Persze néha kibújik a szög a zsákból, mindig kiderül, milyen árat kell fizetni a "tökéletesen fitt" testért. Az egyik legnagyobb fitneszversenyző Dana Linn Bailey, például állítja: "a színpadon semmit sem érsz mellplasztika nélkül." És mindig kiderül végül, milyen átesni a ló másik oldalára.
A fitneszből a legkegyetlenebb piac lett, véleményem szerint a gyógyszeripar mögött közvetlenül foglal helyet. Utóbbi célja a gyógyítás lenne, de valami brutálisan haladunk a soha nem gyógyuló, sőt egyre betegedő jövő felé.
A fitness (=testi-lelki jóllétet jelent, emlékezz!) arra hivatott minket sarkallni, hogy jól érezzük magunkat egy egészséges testben – a hétköznapi életben egy jobb életminőséggel, közérzettel, kevesebb stresszel és jobb teljesítménnyel szerepeljünk, úgy, hogy közben magunkat is jobban megismerjük és emberként fejlődünk! Erről szól az általam "élhető fitnesznek" nevezett fitnesz :)
Az sem baj, ha ezzel nem a kockahasra, "csupán" egy vitális testre, normál egészségügyi értékekre (vérnyomás, testzsír százalék, stb.) teszünk szert! Sokan jöttek rá erre az utóbbi időben és ezért is olyan jó és népszerű irányzat a "gömbölydeden fitt" irányzat manapság!
Igyekezzünk olyan valamit találni, ami a hétköznapi életünkbe beilleszthető mozgásformáról, főzésről és lelki-wellnessről is szól. Igyekezzünk olyan hiteles valakit találni, aki nem egó-simogatás céljából (“Fantasztikusan nézek ki, trendi vagyok és fontos”), hanem igaz hitből dolgozik a sport és táplálkozás tudomány területén.
Hajrá mindenkinek a mai edzéshez! 🙂
Blanka
