"Ne azt gyakorold, ami már megy. Hanem azt, ami még nem megy. Ott a feladat." - mondta nekem ezen a nyáron egy csodálatos valaki*. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, és eleinte nem is igen értettem, hisz úgy gondoltam, hogy ami megy, amiben jók vagyunk, az oké, az siker! Aztán az a valaki elmagyarázta, hogy igen, lehet oké és siker, de a fejlődéshez olyat szükséges csinálni, ami még kihívás. Máris kifejtem:
Nekem például a nagy "kihívás" a lazítás. Egyedülálló anyukaként úgy érzem: nem is igen engedhetem meg magamnak, hogy elengedjem a gyeplőt, de bevallom: egyszerűen jobban érzem magam a naptárkámmal a kezemben, kihúzott háttal, pontosan tudva, hogyan telik a napom este 21:00-ig, mikor felállok a kisfiam ágya mellől. (Aki ismer, tudja, hogy ez mennyire igaz!) : ) Az én számomra a feladat tehát az, hogy megtanuljak felengedni, merni eltérni a tervezettől - mert ez nekem valóban nehézség; de mindeközben edzőként nagyon sok embernek tanítottam már meg, hogy a tervezettebb-szervezettebb élet mennyi pozitívumot hozhat! (Az ő számokra esetleg az én kihívásom a nevetséges a lazítással kapcsolatban, mert nekik meg az megy.)
Egy vékony lánynál az a kihívás, hogy több kalóriát vigyen be, míg egy túlsúlyosnál a kontroll funkciókat kell erősíteni.
Az én halk kisfiamban azt kell erősíteni, hogy vállaljon be konfliktusokat - más anya meg épp arra biztatja a gyerekét, hogy ne kapva-kapjon minden verekedős-veszekedős lehetőségen.
Többször nevettünk egy jó barátnőmmel, aki úgy érzi a pasik felé nyitás, a flörtölés nehezen megy neki - nemrég mesélte mennyit fejlődött ezen a téren az évek alatt. Én pont az ellentéteként viszont azt élem meg sikernek, hogy sokkal visszafogottabb, halkabb lettem.
Szóval:
AZT KELL GYAKOROLNI, AMI MÉG KIHÍVÁS.
Nemrég megkérdezte tőlem egy fantasztikus női vendégem a fitneszteremben, hogy a fenti mondat értelmében mi az, amiért harcolnia kell: a csodálatos alakért, amit még sosem tudott elérni? Vagy próbálja meg gyakorolni az elfogadást: büszkének lenni a testére és szeretni azt - amit még szintén nem élt meg soha.
Vagyis: a gömbölyű alak áldás vagy megoldandó feladat?
Az élet nagy kérdéseivel ellentétben, erre éppenséggel sejtem a választ, mert újra és újra találkoztam vele magam is, és a vendégeim által is. Azt hiszem, ez tipikusan az a kérdés, ami egy "jó probléma". Azt nevezem jó problémának, amire nincs rossz megoldás. Mert bárhogyan is döntesz, mindenképpen fejlődsz vele.
Ha ugyanis elfogadod, hogy telt-karcsún is szép az élet, óriási követ gördítesz le a szívedről, egy csomó energiát, stresszt megspórolsz magadnak, és az idődet és erődet valami építőjellegű tevékenységbe tudod fektetni a tükörbe vetett utálkozó pillantások és koplalások helyett. (Természetesen itt az egészséges teltségre gondolok, nem a felelőtlen túlsúlyra, önmagunk elhanyagolására. Ha nagy, rizikófaktoros túlsúllyal küzdünk, az nem a "jó probléma"-kategória, mert ott nem 2 irányba indulhatok, hanem a feladat adott: egy egészséges test elérése.)
Ha viszont úgy döntesz, igenis indulsz 1 év múlva a fitnesz-modell versenyen, akkor olyan fejlődésben lesz részed az önfegyelmet, erőt, akaratot stb. tekintve, amit szinte semmi más nem tud neked megadni. Tehát ezen az úton is fejlődés vár!
Az arany középutat is képviselhetjük: lemondok (önszántamból! Nem feladásból!) arról, hogy a kockahasú lány legyek, nem célom a szálkás testért küzdeni - azonban képes vagyok lemondani a +1 szelet tortáról, gyakorlom a mértékletességet, felkelek korán, hogy letudjam az edzésem, nem vagyok lusta bevenni az algakapszulám kora reggel és így tovább.
Így mindkét irányba fejlődhetek.
Döntés kérdése, hogy a "jó problémára" milyen megoldást találok, vagy hogy melyik cél a fontosabb.
Visszatérve az "Azt gyakorold, ami még nem megy"-gondolatmenetre: a fitneszben számtalan lehetőség van új dolgokat gyakorolni! Ha megy a táncos mozgás, próbáld ki a saját testsúlyos edzést is! Ha kifejezetten félsz a láb-naptól, vedd elő a lábgyakorlatokat! Ha a leg-önkínzóbb diétákra is rá tudod magad venni, de lusta vagy sportolni, akkor kezdj el az edzésben is gondolkodni - ha viszont a sport szórakoztat, de a kaját nehezebben fogod meg, akkor ott a diéta a nagyobb feladat!
A fitnesz pont azért csodálatos, mert rengeteg lehetőséget ad fejlődni, és nem csak formában, de önismeretben, önszeretetben, akaraterőben és sok más szempontból is.
