A múltkor a túlevés vagy kényszerevés nevű evés-zavarral foglalkoztam itt a blogban, most egy másik ritka evés- és testkép-zavarról írok: az Adonisz-komplexusról, amit más néven inverz anorexiának (fordított anorexiának), de izomdiszmorfiának is neveznek 

Először is szögezzünk le gyorsan 3 dolgot a poszt elején:

1. az evés zavarok általában testkép-zavarral is párosulnak, de nem  ugyanazt jelentik. Az Adonisz-komplexus esetében a kettő együtt jár, ahogy ezt ki is fejtem mindjárt.

2. ugyan "fordított anorexiaként" és az "anorexia férfi megfelelőjeként" is szokták definiálni, azért jó tudni, hogy ezek a megfogalmazások nem fedik a probléma lényegét. Nem teljesen a fordítottja a (folyton fogyásról szóló) anorixia nervosának, mert az Adonisz-komplexusban szenvedők nem feltétlenül akarnak egyre nagyobbak és nagyobbak lenni, néha pusztán "tökéletes arányokra"  és hangsúlyos izomzatra vágynak. Amúgy meg anorexiás fiúk is léteznek, és izomdiszmorfiás lányok is - lásd az előző mondatot.

3. az alábbi pontokat nem a netes cikkekből szedtem össze, hanem a saját tapasztalataimból - a fitnesztermekben eltöltött 10 évvel a batyumban, valamint evészavarokra szakosodott szakpszichológusi véleményekből : )

Mi az az Adonisz-komplexus?

Az Adonisz-komplexus alapvetően arról szól, hogy az egyén (jellemzően vékony testalkatú vagy korábban túlsúllyal küzdő férfi) fókuszába az edzés és "fitt" étkezés kerül, valamint a saját kinézete. Ha mindez már-már túlnyúlik a hobby-sporton és az egészséges hiúság kérdéskörén, egyfajta megoldási technikát és fókuszt jelentve az életében, akkor mondhatjuk, hogy problémával állunk szemben. Lássuk részletesen:

Tünetek: fókuszban az edzés + étkezés + izmok!

A mániákus edzés nem a nagy súlyok használatát jelenti, és még csak nem is azt, hogy napi szinten mozog az illető, hanem hogy az edzés körül forog a napirendje, nem egyszer napi kétszer is mozog, ha elmarad egy edzés, frusztrációt, szorongást, lelkiismeret furdalást érez. Dühös magára, ha beteg, vagy ha nincs változás. Képes akár egész délelőtt pihenni, programokat lemondani, hogy az edzésére maradjon energia. Az edzés nem örömet jelent (akár ezt be is vallja!), hanem kötelességet.

Az étkezése a másik fő horgonypontja a napjának: az étrend nem csupán precíz, grammra kiszámolt, hanem szószerint az egész nap ritmusát adja, reggeltől estig. Az étkezés- mivel nem pusztán táplálkozást, örömet, esetleg társadalmi tevékenységet jelent a számára - plusz érzelmeket társít: megnyugvást, büszkeséget, kontroll-érzését, adott esetben ("csalás" esetén) lelkiismeret furdalást, szégyent. 

A gyors és látványos "fejlődés" van a középpontban, ezért nem zárkóznak el a tiltott szerektől, melyek látszólag (méretben, zsír-izom arányban) változást hoz ugyan, de mélyebb folyamatokban egy csomó káros következménnyel jár.

A testképe és a testképéhez fűződő érzelmek szintén nem reálisak: általában túl vékonynak / zsírosnak látja magát, önértékelése alacsony. Egész lényét, emberi értékét, életét, teljesítményét a testsúlya, tükörképe, arányok határoznak meg. Másokat is hajlamos a testsúlya alapján ítélni (pl. túlsúlyos = lusta) de nem ez a fő csapásvonal, hanem önmaga folyamatos kontrollálása, esetleg szorongásba hajló kritizálása.

Lelki háttere és megoldások

Mint minden evés zavarnak, itt is lehetne hosszan sorolni a lelki tényezőket: a fő kérdés azonban mindig az, hogy MIT PÓTOL a teste folyamatos szépítésével-építésével, önkontrollal? Gyakori, hogy az edzés és étkezés valamint a folyamatos kontroll valamiféle hiányt pótol az életünkben! (És ez más evés-zavarokra is igaz!) Lehet ez:

inger-hiány,

érzelmek - kapcsolatok (testi-lelki simogatás) hiánya,

szakmai kihívások és alkotó tevékenység hiánya,

célok és jövőkép hiánya,

elismerés hiánya,

(minőségi) szexualitás hiánya,

elfogadás, (ön)értékelés hiánya,

biztonság érzet hiánya

stb.

Pszichológusok megjegyzik (és ez is a hiánypótlás témaköréhez tartozik!), hogy az újra alakult / alakuló férfi-női szerepek viszonya is meghúzódhat a háttérben. A nők sok mindent tudnak már egyedül megoldani, sok hagyományos férfi feladattól (pl. polc összeszerelése) már nem ájulnak el a hölgyek - ellenben új minőségeket várunk el, amikkel a férfiaknak is nehéz megküzdeni!

Ha ezt az akadályt nem tudja valaki venni, könnyen beleeshet a férfi szerepekben való helytállás hiányának érzésébe - amit egyszerűen úgy old meg, hogy nagy súlyokat emelget és fizikailag nagyon erőssé válik. Ez egy biztos pont: ezen a területen biztosan nem kerekedhet felé egyetlen nő sem!

Hogy mely területen kell kifejezetten dolgozni, azt pszichológus szakemberrel tudja könnyebben megoldani. Akkor nehéz gyógyulni, perspektívát váltani, ha az illető olyanokkal veszi körbe magát, akik szerint szintén a külsőségek, testsúly a döntő szempont az életben - ugyanis ekkor folyamatos megerősítést kap, nehezen válthat aspektust. További nehezítő tényező, hogy míg a hölgyek nyitottabbak az önismeret i témák (könyvek, előadások, beszélgetések, terápiák) felé, addig a férfiak "lelki bajai" tabuként lebegnek, sokszor a felismerésig sem jutnak el. Ha azonban képes oldani a benne lévő feszültséget, képes dolgozni az önbizalmán, belső stabilitásán, akkor  (persze egy egészséges, fitt testtel, jó közérzettel) képes lesz a gyógyulás útjára lépni.

Akkor minden body builder lelkibeteg?

Természetesen nincs róla szó, hogy innentől minden testépítőt vagy fitnesz versenyzőt evés- és testkép-zavarosnak nyilvánítsunk! Sokan közülük kiegyensúlyozott, egészséges sportolók és edzők, akik (éppúgy mint más sportágakban!) a teljesítményre és más pozitív aspektusokra (fejlődés, kitartás, önismeret, határok feszegetése) fókuszálnak, tisztelve-szeretve önmagukat. Ha verseny előtti időszakban valaki a diétájára hivatkozva mond le egy programot, ne gyanakodjunk - más sportágak sportolói is betartják a felkészülés ciklusait és szabályait.

Ha a fitt életmód, mozgás és ésszerű étkezés az életünkben rendszerszinten és pozitív érzelmekkel fűszerezve van jelen, és felelősen gondolkodunk a testünkről, az szuper! A probléma akkor kezdődik, ha nagyon egysíkú a rálátásunk az életre, a testsúly és kinézet a mérvadó - és a hangsúly (remélem érthető) a túlzásokon és végletességeken van.