Ezt a bejegyzést, fekve, nagy költőnk által megihletve ágyban, párnák"közt írom. Természetesen nem renyheségből hanem a PIHENÉS panelt erősítve, ami nélkül nincs fogyás, kiegyensúlyozott élet, sem písz sem láv.

 

Elkezdtem edzeni, okosan enni, algát szedni meg iszom a fehérje shaket. Ugyanakkor sem a tél, sem a stresszes munkahelyeim, sem a három gyerekem és a két sohanemlesz szobatiszta kutyánk nem értesültek arról, hogy én komplex életvitel váltásban vagyok így hagyjanak kicsit békén. Főleg, amelyik szopik nem?! (ez nem a szuperanyu blog jeligére)

 

 

Még várom a mindjárt kicsattanok a fittnestől érzést, de tudom, hogy ez is tudatosságot és nekem nehézséget jelet az elején, hogy hova illesszem be az időmbe? Miből vegyek még el? Mit rendezzek át? Hogy legyen napi napi 5-ször két percem a napi öt étkezésre? Hogy ne legyek sík ideg és undok, mikor le vagy föl megy a cukrom és nem kezdhetek el rágni bármit úgy, mint eddig? Mert ugye vannak a szép szavak:"A család akkor van jól, ha én jól vagyok", "minden leadott kiló plusz sok év a gyerekeimmel", "Az anya testemben ott rejlik egy nyilván roppant karcsú és veres rúzsos női dög". Meg van a gyakorlat, hogy a család akkor van jól ha ott vagy. Persze nálunk meg van a támogató közeg, de azért 7 éves alatti gyerekek és a lányok azért még fiatalabbak ezt nehéz az érzések fölé emelni.

 

 

Most miért is sápitozok? Mert aludni és pihenni szeretnék és ez minden fttnes terv alapja, mert különben a szervezet tartalékolni kezd, gyatrán edz és én személy szerint egyre negatívabb leszek minden tekintetben kivéve a kilókat:-))).

Jó, most jön a mit is tehetek ezért? Egyik, amit ajánlhatok a Mindfulness, egyrészt mini pár perces lazítások, önnyugtatások is betanulhatóak általa másrészt hosszú távon át tudja struktúrálni az általános stressz és krízis kezelési szokásokat. A másik a tudatosabb alvás, lefekvés. A harmadik pedig az önszeretet, a megengedés és elengedés. Egyszer minden edény el lesz mosogatva, minden munka el lesz végezve és van amikor én leülök, ledőlök vagy színezek, mert ez esik jól. Én ez utóbbi végett pszichológushoz is járok, mármint nem a szinezés hanem az önszeretet. 

Amúgy is van az a testsúly vagy énállapot, amikor jól jön egy kis lelkitámogatás is, ahhoz, hogy ki vagyok én, miért is szeretnék vagy nem változni.

 

 

Én nem fogyok most az ideális ütemben ezért az étkezésem a kalória számolás helyett a CH számolásba változott. Őrület komolyan mondom, de tartom és lesz, ami lesz.

 

Mivel elég rosszul számolok a vacsikat egyszerűen kiváltom egy fehérje shakkel, addig sincs para. A minap a kollégáimmal egy csilivili szállóban voltunk teamelni és elképesztően büszke voltam magamra, hogy míg a többiek fejenként 1000000 KJ-t fogyasztottak, addig én emelt fővel ettem a spárgát, répával. Persze lehetne sokkal hálásabb is az anyagcserém, de fő a türelem.

 

Összegezve arra jutottam, hogy kis időt kell adnom magamnak az átállásra, pozitívan állni a legkisebb eredményekhez is és folyamatosan alakítanom ezt az új életformát.

VAn még mit csiszolnom és van olyan nap, hogy többet izgulok azon miko redzek, mint amennyit sikerül végül, de ez van, ez vagyok én, teszem a dolgom és igenis arra leszek büszke, ami tőlem telik.

ui. Két nálam sokkal, sokkal fiatalabb lány is azt a visszajelzést adta a napokban, hogy miért küzdök, fogadjam el magam, nekem ez a karakterem....

Egyrészt azt gondolom anno én sem értettem, hogy 40 fölött minek mosnak egyáltalán hajat a nők és a másrészt legközelebb kifejtem :)