A cafeblog 2 népszerű blogja (a Dundi Angyal itt és a Diet Maker itt) foglalkozik a héten a kérdéssel: a telt lányok szépek és elégedettek? Vagy csak beletörődtek, hogy sorra kudarcba fullad a diétájuk és karcsún szebb az élet? Szerintetek melyik oldalon van az igazság?

Én, mint alkatából adódóan telt, ám mégis fitnesz-fanatikus nő, úgy gondoltam, szintén megszólalok ezzel kapcsolatban , mert véleményem szerint óriási egymás-mellett-elbeszélés van ebben a témában!

A kérdés tehát: a dundi vagy a karcsú a szebb?

Szerintem ez megmosolyogtató kérdés. Gondolom, abban mind egyetértünk, hogy ha egy nő igényes, akkor szép vékonyan:

...és szép telten:

... van, akinek az izmosabb tetszik:

... míg másnak a szálkás alkat:

És most kicsit tegyük félre a "szebb" és a "tetszik" szavakat. Ugyanis az ízlésen vitatkozni tényleg meddő vita, és ha csak ezen lovagolunk, akkor csak egymást és magunkat idegesítjük...

Én inkább új, fontosabb kérdések felvetésére buzdítanék minden típusú nőt:

EGÉSZSÉGES VAGYOK-E?

HARMÓNIÁBAN VAGYOK-E MAGAMMAL?

FELELŐSSÉGGEL TESZEK-E ÖNMAGAMÉRT?

Mert úgy gondolom, hogy a "Pasik úgysem a csontkollekciókat szeretik"-típusú mondatok a telt lányok szájából, és a számtalan negatív megjegyzés a másik oldalról, egy szomorú dologról árulkodnak: még mindig a mások szemével  nézzük magunkat és izgatottan várjuk mire bólintanak rá a férfiak, a trend, a társadalom.

Úgy gondolom, hogy a 21. századi nőnek ennél már sokkal (ön)tudatosabban kellene gondolkodnia!

"A saját testemért és életemért ÉN vagyok a felelős! Ezért figyelek a testem és lelkem állapotára, egészséges vagyok, teszek önmagamért, harmóniában vagyok magammal."

Ki tudjuk tiszta lelkiismerettel mondani ezt a mondatot? Az oké, hogy alkatilag szikárabb / teltebb vagyok... Az is oké, hogy valamit szemre szebbnek vagy vonzóbbnak látok, mást meg kevésbé...

De mit teszek a csontjaimért, ízületeimért?

A minőségi, hosszú életért?

Mit tanítok táplálkozási szokásaimmal a gyerekemnek?

Mozgok-e eleget, hogy a szív-érrendszeri betegségeket elkerüljem?

Kifulladok-e, ha futnom kell a busz után?

Fáradékony vagyok-e vagy terhelhető?

Adok-e elég (minőségi) tápanyagot a szervezetemnek?

Tudok-e szeretettel gondolni önmagamra?

Egy tudatos nő, aki tesz az egészségéért, ezekre a kérdésekre nyugodt szívvel felel. Függetlenül attól, hogy husi-e, vagy vékony, vagy homokóra, vagy alma, vagy körte, vagy 6 kockája van, vagy 8. :)

Igen, léteznek sovány nők, akik egy életen át képtelen egy jót pizzázni, mert óriási megfelelési kényszerük van, sőt, vannak, akik egészen a különböző étkezési zavarokig, és betegségekig képesek elmenni...

Más nők meg az "Elfogadom magam"-szlogennel képesek akár eljutni a cukorbetegségig, az ízületi problémákig, az érrendszeri problémákig...

Ő rajtuk segíthetünk (ha igénylik), de a róluk megosztott "elrettentő" képek semmi esetre sem adnak választ arra a kegyetlen kérdésre, hogy mi magunk (függetlenül divattól, ízléstől...) teszünk-e felelősen a testünkért! Ezek a példák maximum arra jók, hogy lássuk, hova vezethet a testünk iránti felelőtlenség - mert ez bizony az! Sőt, elárulom, hogy az "átlag alkatú" nőknél, ahol nincs szembetűnő súly-beli jele, szintén jelen lehet számtalan testi-lelki probléma, ha nincs meg a felelősség, odafigyelés, a test tisztelete!

(Itt anyukaként megjegyezném, hogy ez a felelősség nemcsak saját egészségünkre terjed ki, hanem a gyerekeink egészség-tudatára, szokásaira, önértékelésére is. Ez sem utolsó szempont, mikor az életmódunkon elmélkedünk!)

Remélem, hogy sok nő egyetért velem ebben a kérdésben - és kívánom telt, sovány és normál alkatúaknak egyaránt, hogy mihamarabb fedezze fel az egészségtudatos, igényes test örömét! :)

Csodás napot Nektek,

Blanka