Amikor tudjuk vagy sejtjük, hogy van valami, amit meg kell / kellene tennünk, de helyette folyamatosan mással foglalatoskodunk, mást helyezünk előtérbe, akkor vagyunk benne a "tevőleges elkerülés" körében. Rengeteg olyan életterület van, ahol ez jelen lehet, például:
- munkában ("Fel kéne hívnom azt a kellemetlen stílusú partnert, de előbb iszom egy kávét... megcsinálom ezt az excelt... megírom a holnapi to do listát...")
- nagy élethelyzetekben ("Ideje lenne összeköltözni, de most fontosabb az előrelépésem a munkában... anyuék házfelújítása... elmenni arra a fesztiválra...")
- fejlődésben ("Jó lenne elhagyni a családi fészket, de anyuék biztos aggódnának... még picit gyűjtök albérletre... még lediplomázom...")
- mindennapi teendőkben ("Kitakarítom az egész garázst, de előbb elmosogatok és rendet rakok a házban... beiktatunk egy hétvévégét a telken... megcsináljuk a kertet....")
- alakformálás ("Tudom, hogy heti 3x kéne edzeni, de előbb kipróbálom még ezt a fogyi kapszulát... csatlakozom a "Fogadjuk el magunkat"-csoporthoz... Elolvasom ezt a villám edzéstervet...")
Nagyon fontos viszont, hogy a fenti példákkal ellentétben a tevőleges elkerülés egyáltalán nem mindig tudatos! Néha fogalmunk sincs róla, hogy ez egyáltalán jelen van az életünkben, csak azt tapasztaljuk, hogy valami nem stimmel. Néha sejtjük, hogy valamit "halogatunk", néha szembetűnő, hogy valamiben nagyon nem haladunk egyről a kettőre, de ha mélyen vannak a félelmek, amik az elkerülést eredményezik, akkor csak belső munkával lehet kibogozni a nagy kérdést:
MIÉRT NEM LÉPÜNK VÉGRE?!
Általában van valami a háttérben (néha tudjuk, néha csak sejtjük!), ami nem lenne ínyünkre az új helyzetben, ezért ragaszkodunk a már megunt, de legalább ismert "körökhöz."
- félelmek
- szabadság vs. alkalmazkodás
- ideológia
- nagy erőfeszítést kívánó feladat
- új szokásrendszer, helyszín, időbeosztás
Az én életemben ilyen volt a párommal való összeköltözés: mindig volt valami indokom (anyagi okok, iskola kezdés, munkahely helyszíne stb.), ami miatt épp nem volt aktuális, néha meg egyszerűen találtam a pasiban valami okot, ami miatt "még korainak" gondoltam a közös életet. Aztán a coach-ommal kibogoztuk, mennyi félelem van bennem ezzel kapcsolatban!
Tipikusan másik terület a fogyás: a "nagy fogyózók" sok-sok diétát töltenek le, elmennek személyi edzőhöz, megveszik a fitness magazinokat - majd jönnek a "most nem akarok lefogyni, az elfogadásért küzdök" közbülső időszakok, és ezeket a köröket váltogatják a végtelenségig. Mígnem a coaching folyamatban felismerjük, hogy óriási félelem van bennük: mi van, ha egyszer lefogyok és már nem én leszek a "rosszabb" a kapcsolatban, és felborul a viszonyrendszer? Ha egy teljesen új testben kell élnem? Ha kiderül, hogy egyesek szerint, így szerethetőbb és értékesebb vagyok - ami túlsúlyos énemnek nyilván borzasztóan fájna? Mi van, ha visszahízom és mindenki rajtam nevet majd?
Szóval, ha gyanítod, hogy téged is érint a téma, akkor érdemes
- Megnézni, mely területen csinálod mindig ugyanazt (mintha körbe-körbe járnál!)
- Feltenni a kérdést, hogy ha ezeket a köröket nem tennéd meg mostantól, mi történne helyette?
- Megnézni, milyen érzések jönnek fel ezzel az eredménnyel kapcsolatban!
- Mi a legrosszabb a történhet, ha valóra válik? Félelmetes-e ez, ha igen miért? Mit kellene elengedni ehhez?
Ezek a kérdések nagyon izgalmasak és bizony néha hetek kellenek, hogy felismerjük: valamiben eddig nagyon buzgón futottuk (akár évek óta!) a "kamu-köröket", mert ezek nélkül olyan eredmény jelenne meg az életünkben (esetleg olyan feladatokkal), amik erőfeszítést, elszakadást vagy más nagy változtatást igényelnének. Vannak olyan szolgáltatásaim és programjaim, amikben fogom a kezed és segítek haladni - akár alakformálással kapcsolatos, akár egyéb életterülettel kapcsolatos területeket!
