Amikor valamiben változtatni akarunk, vagy gyorsabban haladni, akkor általában valami motiváció indít el az úton. A kérdés az az, hogy milyen motivációval rendelkezünk - ugyanis lehet valami elől futni, és valami felé futni!

Amikor sikeres emberek történeteit olvassuk, akik valamikor nagyot dobbantottak, nagyot változtattak az életükön, akkor azt vehetjük észre, hogy sokszor valami hihetetlenül rossz szituációból verekedték fel magukat a csúcsig. Sokszor nyilatkozzák is, hogy mennyire nagy tüzet adott a sok rossz, amit átéltek, és hogy a történetük bizonyos pontján azt sem tudták, merre tartanak, csak kiugrottak egy egyértelműen destruktív helyzetből, csak elhagyni akarták azt, ami nem szolgálta a javukat. A hiánymotivált ember arra gondol, hogy "Bebizonyítom apámnak, hogy nem vagyok semmire kellő" vagy éppen "Sose élje át a gyerekem azt a szegénységet, amit nekem kellett" stb. 

Máskor viszont pont arról szól a történet, hogy a változásban húzta előre valami, ami még nem nem következett be: egy szebb jövő, egy jobb élet képe, egy álom-munka, egy aranyérem, vagyis egy konkrét cél, amire a fókuszt helyezhetjük. A célmotivált ember nem a múlton rágódik, hanem előre tekint, és abból merít erőt, ami nagyon tetszik neki, vagyis nem valami elől, hanem valami felé fut! A szakemberek szerint ez a hozzáállás a célravezetőbb, hosszútávon ez ad elegendő motivációt, lendületet a valódi változáshoz.

A tapasztalat az, hogy a 2 típus keveredik, mikor nagy változásra készülünk. 

Az élet egyéb területein és a fitnessben is azt látom, tapasztalatom, hogy az út egyes pontján az egyik, a másik pontján a másik típusú motiváció ad erőt. Sőt, ez így is helyes, hiszen a történetben nem létezhet csak a múlt vagy csak a jövő! Tudnunk kell, hogy miért váltunk (hiánymotiváció), miközben látnunk kell, hogy merre tartunk és hogy az út akár élvezhetes is lehet (célmotiváció).

Mindkét motivációnak megvan a helyes a változásunk történetében. 

Egy krízis helyzetben nyilván nem segít, ha csak magunkba fordulunk, és "beleülünk" a kudarcélménybe hosszabb időre, vagy más helyzetben: korábbi sérelmeket idézünk fel évekig... viszont az sem segít, ha a szeretteink azonnal felállásra kényszerítenek, azt mondogatják, hogy fel a fejjel, nézz előre, minden rendben lesz... A megértések, felismerések, elgyászolás, pihenés, önismeret erősítése is a változás része! Érdemes azt is megfogalmaznunk, miért kell ebből kilépni, ami van, ami rossz! És utána jöhet az új célok megfogalmazása, terv készítése, a pozitív jövőkép, az új minőségek!

Fitness területen a negatív élmény, például egy sértő megjegyzés az alakunkra, vagy a saját tükörképünk, vagy egészségi probléma késztethet arra, hogy meneküljünk a mostani állapotból, bármi áron, és mondjuk egy nagy fogyásba belekezdjünk. Ez a negatív érzelmekkel állapot adhat erőt a kezdeti lépésekhez - de hosszútávon ne az legyen az eszköz, hogy önostorozva, magamat gyűlölve járok edzeni, és koplalok! Csakis a konstruktív érzelmek hoznak konstruktív változást: kell egy pozitív (egészséges) kép, ami felé haladok, és olyan eszközök, amik örömmel töltenek el: tanulás, flow-val járó mozgás, finom új ízek, stb. 

Találj új minőségeket a régi helyett!:)

A coaching és az edzés ebben segít: tedd rendbe a téged mozgató energiákat, érzéseket, motivációkat, és haladj hatékonyan a célod felé!