2016 nagy durranása volt a Disney legújabb meséje: a Vaiana (eredeti címen Moana) című mese. Az első ami nekem szemet szúrt a moziban, hogy sehol a megszokott hercegnős darázs-derék, sehol egy szívószál kar és vádli, sehol az aránytalanul nagy fejek és az irreális, légiesen könnyű mozgás. Végre egy izmos, reális testalkatú és mozgású mesehősnő! 

Ha lányom lenne biztos, hogy még nagyobb boldogsággal töltene el, hogy végre egy egészséges és arányos, erős testalkat ivódik a kis mindenre nyitott szívbe - de így fiús anyukaként is elégedettséget érzek, hogy valamiféle jó irányt vett (reméljük nem csak egy mese erejéig) a női testalkatok idealizálása. Hiszen tudjátok, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a minimális testzsír nem egyenlő az ideális testzsír-százalékkal, és a gömbölyded simán lehet fitt és erős!

A mese atyjai egyébként (Ron Clements és John Musker) természetesen nem véletlenül alakították újszerűvé a hősnőt: "Elhatároztuk, hogy mindenképp különbözni fog az elődeitől - mondta Musker a Buzzfeednek - azt akartuk, hogy egy aktív hős legyen (...) olyan testalkattal, amely el tudja végezni azokat a cselekményeket, amiket kitaláltunk neki!"

És sikerült! Ugyanis Viana meséjében nem az a fő szál, hogy énekelgetve várja a hercegét (egyébként nincs is - még kilátásban sem - hercege, ami már a Jégvarázs c. mese Elsájánál is nagy újdonságnak számított!), és a hercegnői mivoltja sem a szokásos: nincsenek kiváltságok és nem az van, hogy mindenki őt akarja.

A fő szál, hogy tudatosan kutatja, majd megtalálja a küldetését, ami mellett kitart, és a megtorpanások, elbizonytalanodások ellenére is végrehajtja azt. Közben hajlandó tanulni, edződni, kérdezni, fókuszálni, emlékeztetni magát, van humora és spirituálisan nyitott.

Mindent összevetve a Viana egy csodás mese, tele érzelemmel, humorral és csodálatos dalokkal. Nálam telitalálat :)

[embed]http://www.youtube.com/watch?v=cPAbx5kgCJo[/embed]