Amikor rosszul érzed magad, biztos lehetsz benne, hogy valamiféle hiányállapottal küzdesz. Ez igaz mind fizikai értelemben (például valamilyen vitamin hiánya, folyadék hiány, mozgás hiány, alvás hiány stb.) – mind pedig spirituális értelemben (szeretet hiánya, feladat hiánya vagy a megfelelő feladat hiánya, elismerés hiánya, stb.)
A negatív érzelmek mindig a hiányállapotból fakadnak. A betegségek is. Valójában a betegség a negatív érzelmek fizikai síkon megjelent változata. Szóval a hiányállapot önmagában már rossz.
Tudod, mi az ami ennél is rosszabb?
Ha nem jól kezeljük a hiányállapotot. Ez 2 módon lehetséges:
- a hiányállapotot el akarom űzni
- a rossz hiányállapotot “diagnosztizálom”
Hadd magyarázzam meg: ha a hiányállapotot nem jól kezeljük, egy olyan folyamat indul el, ami csak mélyíti a problémát és új problémákat okoz. Idő, energia megy el erre a 2 hibára:
- HIÁNYÁLLAPOT KIŰZÉSE
Ha a hiányállapotot akarjuk kiűzni, az olyan, mintha a sötét szobában, a villany felkapcsolása vagy függöny széthúzása helyett, elkezdenénk mantrázni, hogy menjen el a sötétség, nincs sötétség – vagy erőszakkal elkezdenénk kihessegetni az ablakon.
A sötétséget nem lehet kiűzni, csak a fényt lehet beengedni. Fizikai síkon: ha egy betegség hiányállapotból fakad (ásványi anyag, vitamin hiány stb.) akkor a megoldás, hogy pótoljuk a hiányt – lehetőleg nem valami gyógyszergyárban előállított C-vitaminnal, hanem valami komplexszel, valami élő, rezgését nem vesztett forrással (mint pl. az algák).
Lelki síkon: ha elismerés hiányában szenvedek, akkor nem várhatom hogy valaki elűzi ezt az állapotot és elismer. Hanem én megteremthetem az elismerést, például összegyűjthetem kit ismerhetek el és miért – vagy leginkább elkezdhetem végre én magam saját magamat elismerni.
2. HIÁNYÁLLAPOT FÉLREÉRTELMEZÉSE
Példa: Fáradékony vagyok, nincs kedvem semmihez. megtehetem, hogy a hűtőt nyitogatom, mert úgy értelmezem, hogy energiára (kalóriára van szükségem). Vagy megtehetem, hogy a külső ingerekre hallgatok: a TV reklámokra, melyek szerint, most energiatalra / kávéra / snickers-re / gyógyszerre van szükségem.
Vagy megtehetem, hogy picit figyelek a jelzésekre, összehangolódom a testemmel és egyszerűen alszom egy jót.
Első lépésként tehát diagnosztizáljuk a hiányosságunkat.
Második lépésként kezdjük a hiányosságot NEM hendikeppként, hibaként kezelni.
Hanem egyszerű és szeretetteljes módon adjuk meg magunknak (tesünknek-lelkünknek), amire szüksége van.
Ehhez ki kell zárnunk a jó tanácsokat és külső elemzéseket. Ehhez meg kell tanulnunk önmagunkra hallgatni. És ez az egyik legnehezebb feladat. A következő cikkben erről írok Nektek!
Hámori Blanka
személyi edző és életmód-tanácsadó