A mai kérdés: jelen van-e és ha igen, milyen mértékben a FLOW az életemben? A flow az az állapot, amikor teljesen elmerülünk abban amit csinálunk, kreatív elménk szárnyal, tökéletesen összjangban vagyok az idővel és magammal, minden más eltörpül. Fontos, hogy nem passzív, pihenős töltődésről, hanem nagyon is aktív, valamilyen értelemben alkotó folyamatról beszélünk. Borzasztóan szerencsés az aki napi szinten megélheti ezt az érzést, és nagyon tud hiányozni amikor valamiért kiveszik az életünkből...

Szóval ma evezhetsz komolyabb vizekre ("Helyemen vagyok-e a munkámban?") vagy gondolkodhatsz abban, hogy milyen plusz tevékenység, hobby tölt fel igazán. 2 képpel segítek ezekben a kérdésekben: a színes kép érzéseket segít beazonosítani, a körkörös kép kifejezetten az ideális munka/hivatás megtalálására koncentrál.

TIPP: mindig azt mondom edzőként az életmódváltásba kezdőknek, hogy a 0.lépés olyan sportot találni, ami "elviszi". Ha flow van, minden van. Minden menni fog. Ugye most már értitek miert:)

Az emberek a flow-élményt Csíkszentmihályi szerint a következőktől kísérve tapasztalják meg:

az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok

a tudat erős fókuszáltsága

az öntudatosság tudatos észlelésének feloldódása; az Én-tudat eltűnik(zen érzés).

az időérzékelés megszűnik

azonnali válasz a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre (visszacsatol)

egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz, éppen jó)

a szituáció feletti kontroll föladása - nem fél a menet alakulásától, a jelen a lényeg

a tevékenység belülről jutalmaz, siker élmény, ezért nem megterhelő

az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, azonosul vele.

A flow-élményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.

Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt írta:
„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányba. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson."

Sokan azért veszítik el szabadságukat és válnak tússzá, mert nem élvezik azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenniük. A sportolóknak, zenészeknek, jó vezetőknek meg kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket talán nem szeretnek, de arra trenírozzák magukat, hogy élvezzék azt, ami ahhoz szükséges, hogy elérjék végleges céljukat. A különböző foglalkozásokat kutatva Csíkszentmihályi felfedezte, hogy amikor az emberek optimális vagy csúcsteljesítményt nyújtanak, megfeledkeznek magukról, az időről, a gondokról. Megjegyzi, hogy ezt a flow-t sokan félreértelmezik egyfajta transzállapotként, és a passzív szabadidős tevékenységeknél is keresik. „A legtöbben annyira várják, hogy otthon lehessenek és lazítsanak. Aztán hazaérnek, és nem tudják, mit csináljanak. Nincs előttük nehézség, ezért a TV előtt ülnek és depressziósak”.