Volt 10 napom, gyerek nélkül. Az apja elvitte nyaralni és nagymamázni, én meg már vagy 1 hónapja készültem a különleges szabadságra. Egy csomó mindenre rámondtam: "na majd a júliusi 10 nap alatt." Munkára, programokra, filmekre, könyvekre, átgondolni valókra. Ebből természetesen az következett, hogy mikor kiléptek az ajtón és rámszakadt a csend és az üres lakás, csak ültem, ezernyi dologgal a képzeletbeli listán, és fogalmam sem volt, melyik csodálatos dologba vessem bele magam. Legyek túl gyorsan a munkán, vagy inkább jöjjön egy kis kikapcsolódás, valami érdekes program és utána feltöltődve térjek vissza a munkába?
Természetesen az lett a vége, hogy a nagy szabadságban először mérhetetlenül magányosnak éreztem magam, majd kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy most szószerint BÁRMIT és BÁRMIKOR csinálhatok, ezután pedig aludtam egy jót. :)
Nem szeretném túlragozni: a 10 nap alatt az alvás dominált, pedig abból abszolút nem terveztem be többet. Képes voltam elaludni munka után délután, vagy lefeküdni már este 8-kor, és a hétvégén egy teljes napot töltöttem ágyban, filmet nézve. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, mivel így természetesen a felét sem végeztem el annak a munkaáradatnak, amit kigondoltam a 10 napra, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb befektetés a pihenés és nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam, amiért erre is jutott idő.
Ami még érdekes, új élmény volt ez idő alatt:
- Olvasni. Csakúgy, hason fekve, időkorlát nélkül. Ja igen: felnőtteknek szóló könyvet. :)
- Felkelni hajnalban és nyitott ablaknál blogot írni, a kakaókészítés és készülődés helyett.
- Nem időre hazaérni. Bárhonnan, bármikor. Az óra nézegetése nélkül. (Még gyakorolni kell.)
- Moziba menni. Este! :)
- Elmenni egy randira és jól érezni magam.
- Munka után bedőlni az ágyba és szombat reggel sokáig ágyban maradni.
- Elmenni kávézni egy barátnővel. Spontán!
- Találkozni valakivel, aki nagyon hiányzott.
- Sétálni a városban egyedül, csakúgy. Délután. És éjszaka is. Jéé, ilyenkor is vannak emberek az utcán?? :D
Amit viszont május óta vártam, és nem jött össze: hétvégén, időkorlát nélkül, úszógumi fújás, rohangálás, együnk-fagyit-anya és minden hasonló nélkül: csak hasalni és napozni. A hétvégi időjárás úgy gondolta, hogy na ez azért már luxus lenne... úgyhogy végig esett. :P De ami késik nem múlik! :)
Viszont a 10 nap legjobb része még hátra van: a ma délután mikor a kisfiam hazaér, és átölelhetem. Nagyon várom. Ha van tényleg tökéletes pillanata ennek a szabadságnak, akkor ez lesz az. És aztán indulunk mi is nyaralni! ;)
Szép nyarat Nektek!
Blanka
kép: forrás
