Napok óta az a kérdés foglalkoztat, hogy melyik nagy bölcsesség az igaz: "Bármi is okoz örömet, foglalkozz azzal!" vagy inkább "Arra menj, amerre a feszülést érzed!"
Vagyis találjuk ki, mi okoz örömet és kreáljunk belőle munkát, megélhetést és életet? Vagy pont azt kell gyakorolni, ami nem megy, ami nem zsigerből jön, hanem fejtörést okoz?
Talán pont abban rejlik a bölcsesség, hogy tudjuk, mikor melyik szabály a helyénvaló. Például gimis koromban nagy túlsúllyal küzdöttem, így elkezdtem mozogni, míg nem aztán 19 évesen már aerobik, majd személyi edzőként másoknak segíthettem. Tehát az elején egyáltalán nem szerettem nemhogy a fitneszt, de a mezei tesiórát sem, a sport és fittség távol állt tőlem, de mégis valami húzott a szebb alak felé, és kialakult valami, amit később annyira szerettem, hogy a megélhetésemmé vált.
Ugyanígy alakult később a termék-értékesítés kapcsán: az első termékeket úgy adtam el, hogy szószerint csak az motivált, hogy este legyen mit enni adnom a kisfiamnak. Semmi sem volt riasztóbb számomra, mint eladni, házalni, ajánlani... De elkezdtem meglátni a szépségeit, a saját személyiségembe "csomagolni" az üzenetet, és meghozta a kellő eredményeket.
Nem, még mindig nem egyértelmű nekem, hogy melyik a Nagy Igazság. Én sem tudnám elképzelni pillanatnyilag, hogy egy kalitkában ülve másoknak dolgozzak olyan dolgokért, amikben nem hiszek vagy ami nem érdekel - így egyet kell értenem, az "azt csináld, amit élvezel"-szabállyal, de megannyi példa igazolja, hogy nem mindig a legkönnyebb út a helyes út, és számtalan siker és érték született abból, hogy valaki hátrányból indult vagy erőt vett magán és meggyürkőzött egy utált feladattal...
Ennek a posztnak nincs konklúziója, és nincs ahha-élmény :) Csak nap mint nap elmélkedem arról, hogy mely feladatokat miért is végezzük, és honnan tudjuk, hogy valóban az utunkon vagyunk... Neked erről mi a véleményed? :)
Blanka
