Gondolj a vízgyűrűkre: csak egy apró kavicsot dobtunk a vízbe, de továbbgyűrűzik, egy pillanat múlva már sok másik, önálló kört látunk. Ez a legjobb példája annak, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, mindig van folytatás. 

Gondolatok, érzések, rezgések szintjén azonban nem mindegy, mit dobunk bele a vízbe - mert az jut el a partokig! Talán jön valami váratlan, valami igazán jó vagy épp rossz, és nem is értjük, hogy kerülhetett ez az életünkbe. Pedig valamikor, valamit talán pont mi dobtunk a vízbe, ami ezt a vízgyűrűt elküldte a partig - vagyis a jelen pillanatig. 

Lehet ez csak egy érzés (pl. bosszúság), vagy egy konkrét kérés, tapasztalás is. Szerintem izgalmas lenne például egy nagyobb veszekedés előtt megkérdezni magunktól: Ebből mi jut el a partokig?!

Persze néha egész kézzelfogható dolgokat vonzunk be, van is egy izgalmas példám erre a folyamatra:

2011 környékén nagy álmom volt, hogy saját kis személyi edzés stúdiót vagy testkezelő szalont nyissak, és ekkortájt történt, hogy összefutottam egy (szintén edző) barátnőmmel, aki elmesélte, hogy ő pont most lépte meg ezt a lépést. Akkor fogalmam sem volt, én hogyan kezdenék neki, ezért ittam minden szavát, mikor elmesélte, hogy milyen mázlival fogta ki azt az üzlethelyiség tulajdonost, aki szimpátiából és lehetőségeiből kifolyólag potom áron adta ki neki a szalon helyiséget a belvárosban. "Az első 3 hónapban lényeges kedvezményeket adott, míg beindult a biznisz, de később is nagyon kedves, segítőkész volt." - mesélte a lány.

Én kisvártatva várandós lettem és félretettem az álmom egy időre, de 2014 tavaszán eljött az idő, hogy a saját szárnyaimat próbálgassam vállalkozóként. Időközben nem gyűjtöttem be más infót a témáról, csak az rémlett, hogy milyen könnyű is a kezdés, ami az üzlethelyiség bérlést illeti.

Átfutottam kismillió kiadó helyiség hirdetést, hetekig böngésztem őket - de az egyiknél kifejezetten éreztem, hogy ez lesz a befutó. El is mentem megnézni, jó darabig elbeszélgettünk a tulajdonosnővel, egy kedves, középkorú, akit sosem láttam előtte nővel. Éreztem, hogy mellette "jó helyen leszek", mert megvolt a szimpátia és segítőkésznek tűnt. El is mesélte, hogy még néhány másik üzlethelyisége is van, és hogy hasonló tevékenységre egy másik üzlethelyiségét pár éve kiadta egy helyes fiatal lánynak. 

Kitalálhatjátok: az utca és a lány neve alapján hamar sikerült beazonosítani, hogy ez a nő bizony az én barátnőm "kedves tulajdonos nője", akit sok száz hirdetés közül szúrtam ki, véletlenül.

Érdekes, ugye? :)

Persze, az Élet néha nem hoz ilyen egyszerűen lekövethető példákat, néha kifejezetten "váratlanul" reagál - de bizony létezik a karma is: vagyis hogy valamiért (talán egy, nagyon nagyon régen vagy akár az előző életben "vízbe dobott kavics" miatt) most azt a valamit meg KELL tapasztalnunk. (Ez kemény, fájó tapasztalásoknál érthetetlen, elfogadhatatlan tud lenni.)

Ezek a könnyen lekövethető, szinte hihetetlen sztorik, mint a fenti persze nagyon tanulságosak, vagy épp poénosak. Íme még egy sztori, még egyetemista koromból, mikor is megtanultam, hogy az Univerzumnak van humora:

Valamit nagyon meg akartam venni, de jó bölcsészhez méltón ritkán volt nálam több ezer forint. Azért neki álltam elhinni, hogy ha ténylegesen útnak indulok, akkor az Élet elém dob pár ezer forintot. Egész úton ismételgettem, hogy "A Westendbe lépve meglátok a földön véletlenül pár ezer forintnyi összeget. A Westendbe lépve meglátok a földön véletlenül pár ezer forintnyi összeget... "

Akár hiszitek akár nem, a -1. szinten Westendbe lépve megláttam pár ezer forintnyi összeget - "Niagara" medencéjébe dobálva, apró pénz formájában. :)))

Akkor megtanultam, hogy vonzani jó dolog, de érdemes pontosabban fogalmazni. :)

De visszakanyarodva: a Vonzás nemcsak konkrét esetekről szól, anyagi dolgokról, ahogy sokan képzelik. Emberek, gesztusok, történések, találkozások, hétköznapi csodák és fájdalmak, bosszúságok, más érzések és még kismillió dolog képében köszönhet vissza a korábban "vízbe dobott kavics". Így egyáltalán nem mindegy mivel dobálózunk, mit hajítunk be a vízbe  (értsd: az életbe, a Nagy Közösbe) - haragot, bosszút, idegeskedést? Vagy örömet, hálát, figyelmet?

A mi döntésünk :)

További lélekkel kapcsolatos posztokat itt találsz.